Állomás: Gólya

Időpont: Minden vasárnap

Vasárnapi netes programszörfözésem során már múlt héten feltűnt, hogy vonzó dokumentumfilmmel próbálnak a Gólyába csábítani (ahova egyébként amúgy is szívesen járok). Akkor nem tudtam megnézni a Cukor-blues című alkotást, de most beültem az Apáim történetére. Nem bántam meg. A filmről talán később még írok, most azonban kíváncsi voltam, hogy a szervezők miért és hogyan látják el értékes doksifilmekkel minden héten a társasági mozizásra vágyókat. A projektor elpakolása közben ezért szóba elegyedtem a Csók a sötétben filmklub egyik alapítójával, Dohi Gabriella videovágóval.:

Az eseménysorozat neve honnan jött?

Egyszer csak kitaláltuk. Nagyon sok mindent megélt már a filmklub, jöttek össze párok, akik még mai napig együtt vannak. Ez 10 év távlatából elég jól mérhető. De volt itt már szülésre is példa, mert volt, hogy innen kellett kórházba indulnia valakinek. Először tényleg nagyon zártkörű volt és tényleg csak a barátaim jöttek. Eleinte még a Szimplában egy nagyon kicsi helyen volt, ahonnan kinőtte magát, mert egyre többen kezdtek el járni. Még most is teljesen váratlanul tűnnek fel emberek a múltból, de van egy állandó keménymag is.

Mi alapján válogatjátok ki a dokumentumfilmeket?

Volt egy fesztivál a Budoku. Azok is mi vagyunk. Idén nem lesz meg tavaly sem volt, pedig hét évet megélt ez a fesztivál. Nagyon sok kapcsolatunk van például onnan, így ismerjük a legújabb filmeket is. Aztán van egy KineDok nevű program aminek az a lényege, hogy Kelet-Európába is eljuttatnak fontosabb alkotásokat. A magyar dokumentumfilm-rendezőket ismerjük, vannak barátaink is köztük, akik szívesen eljönnek. Volt már olyan is, hogy nálunk mutattak be egy nyersvágást és a vetítés utáni beszélgetés során a közönséget kérdezték meg kinek mi tetszett. Ez a Riksaláz volt egyébként. Egy része tehát innen van a dokumentumfilmeknek, illetve a Mozinettel és a Magyarhangyával van kapcsolatunk, akiktől olyan alkotásokat kapunk, amiket már nem vetítenek moziban.

Akkor nem premiereket játszotok.

Magyarból van olyan, hogy premier előtti-előtti, és ilyenkor mindig szokás a filmek után beszélgetni vagy a rendezővel vagy egy szakértővel a látottakról. A ma esti filmhez is volt beszélgetés tervezve, de túl sok eltérő ötlet volt a meghívottakra. Családfaállító jött először szóba, a másik egy feminista vonal lett volna, a harmadik a családfa kutatás témája köré lett tervezve, a negyedik ötlet pedig azt vetette fel, hogy a mai politikai helyzet hogyan gondolkodik a családmodellről. 

Az, hogy melyik filmet hozzátok el a legközelebb, az hogyan szokott eldőlni?

Vannak ötleteink több filmről és minden hét csütörtököt kitűzzük egy határidőnek. Szerda éjszaka vagy csütörtökön reggel muszáj eldőljön, hogy melyik alkotást választjuk.

Miért csináljátok ezt a heti közös filmnézést?

Szerződésünk egyébként senkivel nincs. Ezt a családias hangulat miatt úgy szeretjük csinálni, hogy ingyenes legyen, ezért mi se tudunk fizetni a filmekért. Hasznunk sincs belőle. Nem pályázunk, ilyen szinten senkivel nincs kapcsolatunk. Mi csak meg akarjuk mutatni az embereknek, hogy milyen jó filmek vannak. Sok film nagyon nehezen jut el a közönséghez, mert nem mennek sokáig a mozikban, mivel sokba kerülnek és nehéz a forgalmazásuk. Például mikor fizetőssé kellett tegyük a fesztiválunkat és kénytelenek voltunk jegyet szedni , nagyon megcsappant a nézőszám. Így viszont eljönnek az emberek, és legalább többen látják ezeket a fontos műveket. Jó lenne megszerettetni az emberekkel a dokumentumfilmet. És nemcsak azokkal akik minden vasárnap eljönnek. Szeretnénk ha kialakulna egyfajta érzelmi kötődés a közönségben ehhez a műfajhoz.

Tervek, legközelebbi filmek?

Februárban leszünk 10 évesek, akkor valószínűleg lesz majd egy hosszabb vetítés amin az elmúlt tíz évből válogatunk a saját kedvenceinkből.

Remélem sokáig tudja folytatni kultúrmisszióját a Csók a sötétben programsorozat. Mindenesetre merem ajánlani mindenkinek, aki egy kellemes közösségi filmnézéssel szeretné zárni a hétvégéit.