Nehéz volt a tegnapi programválasztást, de nem pusztán kényelmi okokból döntöttem az esti időtöltésről (ugyanis a Gólya nagyon közel van a lakhelyemhez). Csordás Zita két olyan zenekarban is tartja a frontot, amit rendszeresen látogatok a pezsgő újszerűsége miatt: Mayberian Sanskülotts és Zombori. Barkóczi Noémi idei bemutatkozó kislemeze pedig nálam egyértelműen felkerült az idei legtöbbet hallgatott hazai zenék közé. Így hát nagyon furdalt a kíváncsiság mi történik ha ketten kollaborálnak. Előre lelövöm a végeredményt: nem bántam meg az estet.
A Gólya nevezetű közösségi ház és szövetkezeti presszó bő három éven át vált egy nagyon fontos alternatív és underground színtéré a budapesti életben. Mindamellett, hogy egy kocsmához híven remek italokat lehet fogyasztani (többek között kiemelendő a méltán híres, füstös ízű házi sörük, a Kárpi), jó ebédeket lehet elkölteni, szabad teret adnak táncházaknak, filmkluboknak, előadásoknak és nem utolsó sorban koncerteknek. Ezen a héten pedig negyedik születésnapjukat ünneplik, s az örvendetes eseménysort egy remek programszériával indították, ami az Egyszálgitáros csajok nevet kapta. Nemrégiben jelent is meg egy cikk arról, mennyire nehéz a magyar dalszerzőnők élete a popban, s mintegy reflektálásként úgy tűnik a nagyszámú és lelkes hölgyek újabb lehetőséget kapnak, hogy bebizonyítsák: igen is van helyük a zenei élvonalban.
Szóval az első alkalmat Noémi és Zita volt oly szerencsés megkapni, és a kitűnő, szinte véletlenszerű párosítás az egyik lehető legjobb indítása az eseménysornak. A röpke negyven perc alatt rendkívül laza és közvetlen sugárzást kaptunk a lányoktól, ahol a művésznők szépen, egymásra odafigyelve külön-külön mutattak be egy kis szeletet munkásságukból. Bár egymásnak besegítettek a kitűnően időzített vokálokkal, mégis két részre szedték az esti programot.
Először Csordás Zita készülő szóló albumának szerzeményeibe kaphattunk exkluzív betekintést. Ugyanis egyelőre először és utoljára hallhattuk a szerzőlány friss dalait élőben, ha minden igaz egészen a lemez elkészültéig. Az már előre ki lett kötve, hogy a felcsendülő számok szomorkásak lesznek, de aki ismeri az énekesnő eddigi tevékenységét, ezt egyáltalán nem bánhatta. A dalokból megtudhattuk például, hogy Zita nagynénijének halála indította el a lemezírást. A közönség szerint kicsit sok visszhangzással élő dalok aztán kitértek arra, hogy az oly régóta várt idei nyár menyire kurva szarul sikerült, és hogy ennek tönkretételében részt vett egy srác is, aki egy külön dalt is ihletett. Tulajdonképpen egyfajta terápiának is tekinthető a projekt, ami a melankolikus hangvétel mellett azért kitér egy valós újságcikkre is, mely arról szól, hogy Japánban nindzsákat keresnek múzeumi munkára, ahol azért kapnak fizetést a keresett személyek, hogy tetőről tetőre ugráljanak. A zárószámhoz pedig kapaszkodóul annyit kaptunk, hogy meta- és asztrofizikai témában betekintést kaphatunk a feltekeredett 11. dimenziókról és fekete lyukakról.
Ezután Barkóczi Noémi ígérte nekünk, hogy a melankóliából a vidám hangulatok felé építkezve ajándékoz nekünk egy keveset a nemrég megjelent lemezéből. És valóban a Zita által szomorú szarnak titulált est, egyfajta élet-igenlő, édes-keserű érzéssel engedte haza a közönséget. Felcsendült a Szembogár című dal, ami folytatta a bús nyári estek várakozással teli hangulatát. Majd a Világ végén című szám gondolkodtatott el minket nosztalgikusan az emberi élet elkerülhetetlen befejezéséről. A koncertet meg-meg szakította egy önmagát önfeledten elengedett hölgy, számok közötti vélemény nyilvánítása, ám ez Noémi emberekről szóló markáns dalvilágát csak szórakoztatóan színesítette. Sőt, amikor a csörgődobok hiánya merült fel, a szóban forgó vendég be is csatlakozott az előadásba. Ekkor a jól szórakozó nő leült a színpad szélére és eljátszotta, hogy láthatatlan hangszerével szorgalmasan besegít a produkcióba. Az estet pedig a tapssal kísért Félek című szám zárta, ami szatirikusan fogalmazza meg generációnk önmagával szemben felállított problémáját .
Akiket ezek után jogosan érdekelnek az előadók további fellépései, nem kell sokat várjanak. Barkóczi Noémi menedzsere Horváth Orsolya ( aki olyan nevekkel dolgozik együtt, mint a Hó Márton és a Jégkorszak, a Pigeoncoma. vagy Mius ) sok előadást ígért, valamint Csordás Zitával igencsak hamar lehet találkozni a Mayberian Sanskülotts, Adlait lemezbemutató koncertjén, szeptember 24-én a Toldi Klubban.
Összeségében jól kezdődött ez a most induló sorozat. Így hát a hazai vájt fülű zenerajongóknak kéthetente hétfőn érdemes lesz tekintetüket a Gólya színpadára fordítani, mert sok kincset rejteget még az undergound vizek mélyén az egyszálgitáros csajok tábora.
Ja meg ugyebár a születésnapi hét sok olyan izgalmas programot kínál még nekünk, amire érdemes lesz ellátogatni.
Végezetül némi hanganyag az előadóktól:
